Bármit tettél is, és bármit fogsz tenni, hozzám tartozol. Nem tudsz olyat tenni, amivel ezt megváltoztathatod. -Ara Rauch 

B♥

Szükségünk van valakire, akire támaszkodhatunk amikor jön a vihar. Amikor nem értjük a világot és legszívesebben a sarokba bújva sírnánk. A legszebb és a legrosszabb napokon is. Szükségünk van valakire, aki ott van, amikor már mindenki otthagyott.

Annál a nőnél, aki szeret téged, sohasem fogsz jobb nőt találni. Találhatsz okosabbat, szebbet, ügyesebbet, bevállalósabbat, de jobbat nem. Egyik sem 

fog úgy csókolni, úgy ölelni, úgy várni és vágyni rád, mint aki szeret. Ebben biztos lehetsz.

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban. 

Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

Huuuu..... iszonyat régen volt új bejegyzés, de nagy öröm töltött el mikor megláttam, hogy még így is vannak napi olvasóim! nagyon sokszor próbáltam írni valamit az érzelmekről az élet "nagy" dolgairól, de sohasem sikerült csak últem a laptopom előtt és lestem ki a fejemből....félbehagyott sorok kószáltak mindenfele. Elég érdekes volt az elmúlt évem, hol nagyon boldog, hol pedig mérhetetlenül szomorú és csalódott voltam. Nem tudtam mit írhatnék, minden túl sok volt...DE most úgy érzem megértek bennem a dolgok és képes vagyok újra írni! 

Mikor azt érezzük, minden rendben van és helyén van az életünk, történik valami. Egy veszteség amin nem tudunk túllépni egész életünkben. Egy csalódás ami egy világot tör össze bennünk. Apró dolgok egybetömörülése végül ahhoz vezet, hogy az ideg összeroppanás szélén találjuk magunkat az ágyon fekve már negyedik napja a saját könnyeinkben úszva. Nehéz tovább lépni, nehéz szembesülni a fájdalommal amit okoztak nekünk és azzal, hogy miért tették?!... Mikor már ezredszerre is elhangzik bennünk a kérdés elkezdünk gondolkodni más dolgokon is a következő lépésekre, a legjobb döntésekre. Mindig is ésszerű döntéseket hoztam, világ életemben mindaddig míg meg nem jelent egy személy az életemben akibe szerelmes lettem...onnantól mintha elvágtak volna. Hiszem, hogy nem mindig az ésszerűség a legjobb dolog, hogy nagyon sokszor igenis  szívünkre kell hallgatnunk. Ne az elvárásoknak feleljünk meg, ne úgy csináljuk mint mindenki más, hanem úgy, hogy NEKÜNK jó legyen. Én a szívemmel döntöttem és az új esélyféle utat választottam. nem bántam meg! Van az a szeretet ami örökre szól, amit egy-két ballépés nem tehet tönkre, ami akkor is működik mikor a legnagyobb hiba van benne...két ember kell egy kapcsolathoz..két ember akik szeretik egymást..akik adni és kapni egyaránt szeretnek..akiknek a másik fél boldogsága a legfontosabb és akik megjavítják nem eldobják maguktól a kapcsolatot. 

Nem tudod elérni, hogy ne légy szerelmes, vagy hogy ne vágyj a szerelemre. Mert amikor az vagy, az a világ legjobb dolga. Ha van egy kapcsolatod, ami jól működik, még ha semmi más nincs is rendben az életedben, úgy érzed az egész világod teljes.