Nem tudod elérni, hogy ne légy szerelmes, vagy hogy ne vágyj a szerelemre. Mert amikor az vagy, az a világ legjobb dolga. Ha van egy kapcsolatod, ami jól működik, még ha semmi más nincs is rendben az életedben, úgy érzed az egész világod teljes.

A szerelem az, amikor valakiben megszereted azokat a hibákat, amiért másokat meggyűlölsz.

Szereted őt, ugye? Ez csak egy egyszerű pszichológia kérdés. Nem egy név, csak úgy, megemlítve. És mégis hirtelen valaki eszedbe jutott.

-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Te szereted őt?
-Igen.
-De honnan tudod, hogy szereted? Mit érzel, mikor vele vagy?
-Azt, hogy Ő a legfontosabb az életemben, és nélküle én semmi sem vagyok.
-Ha elveszítenéd mit tennél?
-Meghalnék. Nekem ő az, aki az életet jelenti.
-Tehát te nem félsz a haláltól?
-De, félek. Eszméletlenül. De ha ez lenne az ára, hogy mellettem legyen, azt hiszem megéri.

Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.

Annyira nehéz, mikor csak egy egyszerű kérdést szeretnél feltenni, de közben rettegsz attól hogy hallani fogod rá a választ.

Annyit gondolkozom ezen a Szeretlek, Szerelem és Együtt leszünk dolgon. Mindig tökéletesen elképzelek mindent aztán várok a csodára, hogy ezek be is következzenek. De legtöbbször nem jön a csoda és semmi nem úgy lesz ahogy én akartam. Ha szeretek valakit márpedig szeretek valakit akkor boldoggá kéne tennem és mellette kéne lennem. Nem egyszerű, ha az ember ilyen messze van attól akit szeret és már csak, ha belegondolok is a sírás kerülget. Néha felőrli a szívemet a hiányérzet és úgy érzem nem bírok ki még egy olyan napot ami nélküle telik, de aztán jön az éjszaka és a nappal, egymás után telnek a napok és megint kibírtam egy hónapot. A világ összes emberét irigylem aki akár egy percre is a párjával lehet. Hihetetlen mennyi mindent kibírunk, ha valaki iránt szeretetet érzünk és ez nem olyan dolog amit abba lehet hagyni ez nem munka nem úgy van, hogy gondolok egyet és többé nem szeretek. Pisztolyt a fejemhez fogva kényszeríthetnének, hogy többé ne szeressek akkor sem tudnám nem ezt érezni. Az ember nem szeret meg akárkit és, ha végre jön valaki akit teljes szívével szeretni tud akkor azt szeresse és ne adja fel semmiért. .

Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

Ha van benned egy szeretet, amit valaki kiváltott belőled, ezt másnak nem adhatod, csak neki. Mert csak hozzá illik. Az ő lelkéhez formálódott, az ő lelkének rezdüléseihez alakult, az ő lelkének vágyaihoz igazodott.

Nem tartozom senkinek semmivel, nem akarok több kifogást, több magyarázatot. Odavagyok érted. Ok nélkül, őrülten, szenvedélyesen és belefáradtam abba, hogy túlkomplikáljuk. Mert szeretlek. Ezért.

Újabb saját bejegyzés:Az ember szépen lassan rájön, hogy ez nem csupán tetszés ez már nem csak vonzalom ez több annál valami megmagyarázhatatlan plusz ami folyton jelen van és érzed, mindig. Ez az a fajta dolog mikor bármit tesz vagy bármit mond, te képtelen vagy rá hosszú ideig haragudni. Ha valami baj van csak ő tud felvidítani, ha meghallod a nevét vagy meglátod már görcsbe rándul a gyomrod és felébrednek a pillangóid. Csak rá van szükséged és ezt érzed. A neve kezdőbetűjét és szívecskéket kezdesz el rajzolgatni unalmadban még ha ezt ki nem állhatod, akkor is. Képtelen vagy vele nem beszélni, nem bírod elviselni, ha fáj neki valami. Csak arra gondolsz, hogy érezze, neked ő a világon a legfontosabb. Számomra itt kezdődik a szeretet.

Már iszonyat régen volt saját bejegyzés és most összeszedtem a gondolataimat annyira, hogy végre átadjam egy kicsit nektek. 

Azt hiszem kijelenthetem, hogy boldog vagyok.. Igen, boldog vagyok! Az élet számomra bebizonyította, hogy tud jobb lenni és tud nekem boldog pillanatokat szerezni. Nagyon sokáig úgy gondoltam nem leszek újra boldog és ez hülyén hangzik 16 évesen mert még előttem az egész élet, de az ember legyen 6, 16 vagy 66 éves... vannak pillanatok mikor úgy érezi vége, ennyi volt aztán előbújik egy kis fénysugár valahol a távolba. És én mindenkinek azt tanácsolom kezdjen el a kis fénysugár felé menni mert jó úton halad. A fénysugár csak nőni fog aztán egy nap az ember azt veszi észre, hogy az egész életét beborítja a fény és boldog! Boldog, mert szeretet veszi körül ami ugyan eddig is jelen volt az életében csak nem engedte, hogy beragyogja a szomorú keserűséget. Sokkal könnyebb sajnáltatni magunkat és szomorúnak lenni, de nem éri meg mert jobb önfeledt boldog embernek lenni!!!!!!! 

 Akkor szeress a legjobban, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van rá leginkább szükségem.

Kevés férfi tudja hogy egy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva. Hogy ha beszélget vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után. Hogy jobban megbecsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel!

Ma nem találom azt, amivel jót tehetnék neked... Lehet, hogy néha ezt érzed. De miért "valamivel" akarsz jót tenni? Hiszen lehetnek napok, amikor semmire, ám mégis, mindenre szükségem van. Semmit nem kérek, mégis, mindent várok. És lehet, hogy te nem találsz. "Valamit" . Amivel jót tehetnél. De én megtalálom. A mindent. "Amivel" jót tehetsz. Téged.

Egy kínai mondás szerint: Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek.

. .nem erről van szó hanem minden másról amikor kinyitod éjjel a szemed és meglátod az arcát egy pillanatra megáll a lélegzeted mert boldog vagy.

Minden szem másképp sír, minden kéz másképp ír, minden levél lehullik, egyszer minden elmúlik. Minden szív másképp fáj, máshogy szól minden száj, minden élet mást remél, minden lélek mástól fél. Minden hegy másképp áll, minden madár másképp száll, minden perc eltűnik, egyszer minden megszűnik.

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Várj arra, aki majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb barmit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád. Arra, aki majd felajánlja a segítséget, anélkül, hogy kérned. Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki tisztel, aki órákon át képes beszélgetni veled és igazan meg tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt. Nem kell taktikázni, csak maradj egyszerűen Nő. -Polgár Tündi 

Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.

Néha, amikor az emberek szerelmesek lesznek egymásba, olyan közel kerülnek és annyira összeillenek, hogy egymásba olvadnak, s már nem lehet megállapítani, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. Összekeveredve egyesülnek, és attól kezdve már nem tudnak egymás nélkül élni.

A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát még egyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!

Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.

'Szeretlek': Van valami misztikus, varázslatos ereje ennek a szónak. Elég hallani ezt az egyetlen, őszintén kimondott szót, máris biztonság, melegség és jóindulat tölt el, valami olyan, amit soha máskor nem érzel.

Ha már egyszer szereted, akkor tényleg őt szeresd. Ne úgy, hogy közben mást is akarsz, csak őt akard. Ha érzed, hogy ő az igazi, úgy sem tudsz mással foglalkozni.

Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.

Van a szerelem.. a szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát!

Ott kezdődik, hogy ránézel. Egy pillanat elég ahhoz, hogy úgy gondold "aranyos". Egy újabb pillantás elég ahhoz, hogy úgy érezd "bejön". Egy perc elég ahhoz, hogy elkezd magad győzködni, hogy ez nem olyan ... Ez más, nem úgy érzel. míg győzködöd magad, elkezdesz álmodozni róla. Míg álmodozol, teljesen belefeledkezel, és onnantól kezdve mindegy, hogy hol, hogyan látod, mindig érezni fogod a pillangókat a gyomrodban. És egy szó elég ahhoz, hogy mindezt összetörje. És te csak tovább győzködöd magad.

Tudod mit vettem észre? Van, amikor félünk a szerelemtől. Félünk, hogy megbántanak, hogy nem vagyunk elég jók, hogy szerelembe esünk, és nem lesz ott senki, hogy elkapjon minket. Félünk attól, hogy elhagynak, és jön majd valaki jobb, aki majd helyettesít minket. . a féltékenységtől. Annak ellenére, hogy félünk tőle, mégis keressük. Miért? Mert nincs jobb érzés annál, hogy van valaki, aki elmondja nekünk, hogy mennyire szeret minket, és tényleg jelentünk neki valamit. Ez egy keserű érzés, mégis mindannyian akarunk belőle egy kicsit. 

Emberek: 50 kg alatt vagy? 
Lány: Nem, de boldog vagyok így. 
Emberek: Leér a hajad a derekadig? 
Lány: Nem, de boldog vagyok így. 
Emberek: Nagy melleid vannak? 
Lány: Nem, de...
Emberek: Tökéletes a mosolyod? 
Lány: Nem, de... 
Emberek: Makulátlan arcod van?
Lány: Nem. 
Emberek: Feltűnt milyen csúnya vagy? Emberek: Feltűnt, hogy senkinek sem kellesz? 
Emberek: Feltűnt milyen hülye vagy? Emberek: Most hová mész?
Emberek: Az öngyilkosság mellett döntöttél? 
Emberek: Te jó ég, ez a lány olyan szép volt, és különleges, mindenkinek hiányozni fog, undorító emberek, miért tették ezt vele? 

Soha nem voltam ilyen,
Ösztönösen éltem mindig hagytam, hogy a vérem vigyen,
De már vége, mert megtaláltam a felem,
Akármi történne vele tuti, hogy itt marad velem!
Nem így terveztem,
Azt hittem, hogy csak egy kaland lesz, de nem!
Ilyet még nem éreztem,
Ha nincs mellettem, érzem, hogy elvesztem!
És hiába mondanám én azt, hogy nem,
Hiszen tudom, hogy te vagy az egyetlen!
Mellette az eszemet elvesztettem,
De nem bánom, hogy megtettem!

Kicsit egyedül érzem magam, nem mintha nem vennének körül barátok és nem nevettetnének meg, de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan, minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. nem tőr le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem, hogy mi is hiányzik, az ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem, tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját, kis, lökött világomat.

Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni. 

Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, mikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.

Azt mondtad, te is érzed ugyanazt a dolgot, hogy te is vonzódsz hozzám, hogy te sem vagy boldog. Hogy te is furcsának találod, hogy amikor más csókol, a szíved majd kiugrik, pedig épp rám gondol.

Ez volt a védjegyem: keménynek maradni, mindenáron. Úgy éreztem, ha csak apró jelét mutatom a gyengeségnek, ha hagyom meginogni a sziklaszilárd eltökéltségem képét, elveszek.

- Mi az, ami ön szerint hiányzik a mai nőkből?
- A gerinc hiányzik. Nincs tartásuk, önbizalmuk, büszkeségük. Prostituálódnak a belső bizonytalanság miatt azért, hogy megkapják a szeretetet. Meg akarnak felelni másoknak nem önmaguknak, hogy elfogadják őket. A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő! -Csernus Imre

Azt hiszem csak mindannyian akarunk egy olyan embert, aki bármit megtenne azért, hogy visszatartson minket attól, hogy lenyeljünk egy üveg tablettát.

Nyakig benne voltam a szerelemben. Tudod, hogy miről beszélek? Az a fajta szerelem, amikor a nap igazából süthetne egész nap, de az se lenne baj, ha nem sütne, mert téged nem érdekelne. Az a fajta szerelem amitől a medencébe akarsz ugrani decemberben. Az a fajta szerelem amitől táncolni akarsz az esőben.

A szerelem (...) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.

Nem adtam elég mosolyt? Elég boldog pillanatot? Mondd, hogy nem törődtem veled és nem dobtam fel a napod. .

Nem tehetsz ellene. Elragad, magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk, vagy futóhomok. Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt akartad. 

A Nő a világ ékszere. Ezt az ékszert mindennél jobban meg kell becsülni. Ha vidám, vele kell örülni, ha rossz kedve van, meg kell vigasztalni. Ha fázik,át kell ölelni, de ha boldogtalan, nem szabad elengedni a világért sem. És ezt az Ékszert úgy hordd a tenyereden, mint a nyakláncot a nyakadban!

Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra. .Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni.(...)Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül.

Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez.

Amikor veled találkoztam. . Akkor értettem meg a szerelmes dalokat és azt, hogy a szerelmesek miért táncolnak egymással. Akkor értettem meg a csókolózást és azt, hogy ez a legszebb dolog. Megértettem, hogy az emberek miért sírnak, amikor összetörik a szívüket, és hogy miért menekülnek el mindenki elől, amikor a szívük darabokban áll. Mert szükségük van egy kis térre, hogy rendbe hozzák az eltűnt szerelmük hangjával és az emlékekkel. Végül újra összerakják, hogy aztán valaki újra összetörhesse. Amikor veled találkoztam, akkor értettem meg, hogy az egész élet miről szól, és, hogy az emberek miért maradnak fent késő este valakire gondolva.

Hiányzol. Ez olyan nem tudok enni, nem tudok aludni, már lassan nevetni is elfelejtek nélküled dolog és komolyan úgy érzem, hogy amikor elmentél magaddal vitted a szívemet.

Ez elég elcseszett dolog, nem igaz?
Hogy valaki hogyan ébred fel és dönti el, hogy nem beszél veled többet. Nincs ok. Nincs magyarázat. Nincsenek kimondásra váró szavak. Csak cserben hagytak, mintha szart se jelentettél volna nekik, és ami a legjobban fáj, hogy úgy tűnik, ezt olyan könnyen tették meg.

Na végre megszületett egy újabb saját bejegyzés is, remélem tetszeni fog.

Az emberek sosem fognak megérteni engem. Hiába próbálkoznak, hiába próbálkozok. Igazán csak én tudom mit miért teszek és mikor mit érzek. Képtelenség elmagyarázni. . hogy is tehetném. Mikor neki egy átlagos személy az aki nekem a világot jelenti. Neki csak egy nap ami nekem életem fénypontja és neki csak múló pillanat ami nekem örök emlék. Mindenkinek magát kell megértenie, magadnak kell megfelelned és magadnak kell tudnod az igazságot. Mindenki más egy másodlagos személy, lényegtelen. Ha ferde szemmel néznek rád, de neked jól esik akkor csináld. Boldogságot okozni magunknak és nem folyton másnak nem bűn, csak erre rá kell jönnünk. A saját életünket kell teljessé tennünk nem másét.