-Hiányzik?
-Nem tudom!
-Ezt nem lehet nem tudni!
-Pedig nem olyan egyszerű! Amikor olyan helyen vagyok ahol régen együtt voltunk, vagy elsétálok a bolt mellett ahová együtt jártunk vásárolni, vagy ha meghallgatok egy zenét amit még Ő mutatott a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng amikor megcsókolt! Ilyenkor hiányzik. De ha arra gon

dolok hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: Jobb ez így! Szóval nem tudom! Nagyon nehéz!
-És mi történik ha meglátod?
-Tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem! De amikor meglátom, az addig felhúzott védőfal összedől. Onnantól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel, és a "mi lenne ha?" kérdések sorozata.
-Akkor ne mondd hogy nem tudod eldönteni, hiányzik e?
-Igazad van, HIÁNYZIK! Minden mozdulata, a szavai, az érintése. De legfőbbként a tudat, hogy akkor amikor Ő velem volt, érdemes volt felkelnem!

Soha nem foglak megbánni téged vagy nem fogom azt mondani, hogy bárcsak ne ismertelek volna meg, mert valamikor egyszer te voltál minden, amire szükségem volt.

értem én.megbántottál. bánni fogod.bocsánatot fogsz kérni.igen,én meg fogok bocsájtani. miért ne? nem tudok rád haragudni. de a baj az,hogy a "bocsánat" szó nem gyógyítja be a sebeimet. ez itt a probléma..

Tetszel nekem, van valami a szemedben, a mosolyodban, valami varázslatos. tudod mikor a legjobb? amikor közönyös képet vágsz, amikor mogorva vagy, mert olyankor nincs benned semmi kedvemre való. azt hiszem azokban a pillanatokban el tudom hitetni magammal, hogy nem is tetszel, és akkor végre szabad lehetek egy kicsit, csak pár percre, amíg el nem mosolyodsz..

Van a kávé... a fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni és nem fogom megmagyarázni a dolgokat, mert már nincs rá erőm, és igazából okom sincs..

Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik, de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos. .

Alapvetőleg nem tudok sokáig haragudni senkire. . ezért adtam esélyt a bocsánat kérésedre. 

Beleőrülök ebbe a beteges bizonytalanságba. .

Kell egy mosoly, kell a boldogság a szívnek. .

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni..

Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?

miért tűnik lehetetlennek az, hogy elfelejtsük egymást? azért, mert nem tudjuk vagy mert nem lehet? netán azért, mert nem akarjuk?

Este sétálni egy forrócsokival a kezedben, mikor hull a hó, a város ki van világítva és csak arra gondolsz, hogy nincs ennél szebb. Éjszaka, mikor szomorú vagy, nem tudsz aludni, kiülsz az ablakba, csak nézed a hóesést és arra gondolsz, hogy nincs ennél megnyugtatóbb. Mikor a barátaiddal szánkózni mentek, és gyerekes boldogsággal hemperegsz a hóban, csak nevettek azt gondolod, ennél nincs jobb a télben. Karácsonykor, mikor hull a hó, te a családdal a jó meleg házban beszélgetsz és azt gondolod, hogy ennél boldogabb nem is lehetnél. De, amikor kézen fogva sétáltok a hulló hóban, leültök egy padra, átölelitek egymást, kipirult arcotok összeér és forró csókolózásba kezdtek, azt gondolod, hogy EZÉRT KELL ÉLNI!

Kiss me like you wanna be loved 

Wanna be loved 

Wanna be loved  

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy fiú látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel! Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd! Ha megteszi, fogadd el! Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy és ezzel Te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt Téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

Szeretnék visszamenni az időben, kezet fogni azzal az emberrel aki valaha voltál, aztán megfordulni, és elsétálni a magasba emelt középső ujjammal, ami annak szól, aki most vagy.

Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok..

Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.

Ostobának kell lennie annak a srácnak, aki nem veszi észre, ha egy lány boldog a közelében.

Az én hobbim a csalódás. Rendszeresen űzöm. Tudom, hogy káros és, hogy le kéne szoknom róla,de nem megy. Valahogy képtelen vagyok abbahagyni.

Régen mindig hercegnő szerettem volna lenni. De ha jobban belegondolok, miért is olyan jó nekik? Egy egész életen át várnak a hercegükre.Na igen, talán örök boldogság vár rájuk, ha megérkezik a herceg a felér lován. De mi történik, ha a hercegnőnek nem tetszik a herceg?? 

-Kell egy kis idő, amíg. .

-Amíg? 

-. .Amíg eldöntöm a szerelem megéri-e ezt a sok szenvedést. 

A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.

Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé.

Nem azért bocsájtunk meg, mert aki megbántott ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak, valahányszor eszünkbe jut, mit művelt velünk.

Ez a bajom az emberekkel. Ha megérzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem, átnézek rajtuk. Nem teszek erőfeszítést, mert tudom milyen idegesítő, amikor valaki lebzsel körülötted, de te nem szeretnéd. Félek, hogy én leszek az "az idegesítő személy". Helyette eltűnök és lerombolok mindent. Talán csak túlreagálom, de inkább leszek magányos, mint nem kívánt ember; de a végén ez a kettő ugyanaz.

Mindig lesz egy ilyen ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást , hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig mikor írt neked, rád nézett, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni.

Minden fiú akar egy jó lányt, aki csak az ő kedvéért rossz, és minden lány akar egy rossz fiút, aki csak az ő kedvéért jó.

Kedves család, csak mert nevetek, miközben egy üzenetet olvasok, az még nem jelenti azt, hogy flörtölök valakivel.

- Szia
- Ne. Ne beszélj velem. Csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit? Érzéseket. Az én kibaszott érzéseimet irántad, szóval hagyd abba és ne beszélj velem, mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra megtetszel.

Csináltad már azt valaha, hogy visszagondolsz minden időre, amit valakivel töltöttél és csak lejátszod a fejedben újra és újra és keresed az első jelét a bajnak?. .

Egy lány, nem számít mennyire sokszor tagadja, de örökre emlékezni fog minden részletre, minden pillanatra, az emlékeinek minden darabjára, amit hátrahagytál neki. Nem számít, mennyire próbál felejteni, ez mindig ott lesz.

A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled. Keresed a régi üzeneteit, szép szavait, de helyettük már csak a gyanús mondatok kusza halmazát látod. A 'szeretlek'-ek már csak automatikus, elcsépelt szövegnek tűnnek. A jelek, amik azelőtt is ott voltak, csak most válnak láthatóvá. Észreveszed az igaznak hitt üzenetei mögött a hazugságokat. A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled, sőt, nem is érdekelted soha.

Vannak pillanatok az életben, amikre örökké emlékezni fogok. 

Nem azért, mert fontosak voltak, hanem mert akkor itt voltál.

Sokkal nagyobb tisztelet fog övezni, ha nem hagyod, hogy kiégessenek, és nem jössz össze minden jöttmenttel. Mert akkora divat, hogy hetente új faszi, de a hátad mögött meg ostoba kurvának hívnak. Ezt hallom mindig, hogy a legjobb barátnők egymásba tuszkolják, hogy milyen menő, holott megvetendő életforma, a szánalmas lányok üldözésmániája miatt kialakult divat. Hidd el nekem, sokkal jobban fogják érted kapkodni a fejüket, ha látják, hogy nehezen megkapható vagy! És így az életedet sem dobod a kukába.

Vannak fiúk, akik sajnos akármennyire próbálkoznak, nem tudnak megnevettetni, lefoglalni, még csak egy percre sem.És ott vannak azok a fiúk is, vagyis inkább csak egy, aki bármikor képes megnevettetni, elfeledtetni a gondjaimat, akár órákra is.Srácok, ez nem arról szól, hogy mennyire vagytok kedvesek, hanem arról, hogy mi mit érzünk irántatok!

"Nem tudom","Semmi" Ezt mondom mindenre, amiről nincs kedvem beszélni.

 Minden másnapra jut egy olyan gondolat, hogy úgy érzem elvesztem. .

  Dőlj hátra lassan. Engedj közel. Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.

Eddig jobban akartalak szeretni, mint most.. most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert érzem, ha elveszítelek, belepusztulok.

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!    

                  I'll never be good enough . . 

Csak egy romantikus tahó, egy pali a sok közül, egy saját kis sztorival a világ elől menekül.

Egy szál cigaretta volt a kezében, úgy sétált végig az utcán. Arcáról lepattogott minden érzelem, mégis erős szomorúság ült a szemében. Szét se nézett,lelépett a szürke betonútra .Nem féltette az életét. Átsétált lassan, nagy lélegzetvételeket vett majd elmosolyodott. Nem szívből jött, sima arcmimika volt. De neki jól állt. Szebb volt így. Erős nő volt. Nőies. És túl büszke a boldogsághoz.

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.

Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel, nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember.

Talán csak azért ilyen érzéketlen, mert még nem találkozott azzal, akit szeretni tudna. .

 Itt vagy mellettem,más nem számít, 

                        Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.