2013. február 26., kedd


Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát. Újra és újra. .

Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha..

2013. február 25., hétfő


Van valami a szemében, a tekintetében, az illatában, a mosolyában. .valami aminek képtelen vagyok ellenállni. A csókjaiban a tapintásában, ahogy megragad, magához húz és megölel. Már tudom mit érezhet a drogfüggő, ha nem kapja meg az adagját. Én is így vagyok vele, szükségem van rá, meg kell szereznem mert belehalok, ha nem kapom meg. saját

2013. február 21., csütörtök


Nehéz dolog lehet apának lenni: örökösen rettegsz, hogy a lányod összejön egy fiúval, aki tetszik neki, de attól is, hogy nem talál senkit.

2013. február 19., kedd


Úgy veszem észre, tényleg akkor értékelnek minket igazán és akkor leszünk fontosak mikor valami baj történik velünk. Mikor felmerül az, hogy talán soha többé nem látnak minket, hogy nem leszünk már ugyanazok az emberek akik voltunk. Meglepő volt, hogy a balesetem után olyan emberek érdeklődtek akikről életemben nem gondoltam volna. Persze jólesik az embernek, ha érdeklődnek a jólléte felől, de miért csak ilyenkor? Amúgy értéktelenek lennénk? Csak akkor értékeljük mink illetve kink volt ha már felmerül az elvesztése. 

2013. február 11., hétfő


Soha több „bocsánat, hogy élek. "Ne szégyelld magad, ha azt érzed és gondolod, ami másnak (mondjuk az exednek) esetleg nem tetszik. Még a nevét is felejtsd el annak, aki bűntudatot kelt benned amiatt, aki vagy, és mondogasd ezt magadban, ha elgyengülnél:„Ha nem tetszettem neki a legrosszabb formámban, meg sem érdemli, hogy az övé legyek csúcsformában."