2013. április 29., hétfő



Soha nem voltam ilyen,
Ösztönösen éltem mindig hagytam, hogy a vérem vigyen,
De már vége, mert megtaláltam a felem,
Akármi történne vele tuti, hogy itt marad velem!
Nem így terveztem,
Azt hittem, hogy csak egy kaland lesz, de nem!
Ilyet még nem éreztem,
Ha nincs mellettem, érzem, hogy elvesztem!
És hiába mondanám én azt, hogy nem,
Hiszen tudom, hogy te vagy az egyetlen!
Mellette az eszemet elvesztettem,
De nem bánom, hogy megtettem!

2013. április 28., vasárnap


Kicsit egyedül érzem magam, nem mintha nem vennének körül barátok és nem nevettetnének meg, de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan, minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. nem tőr le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem, hogy mi is hiányzik, az ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem, tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját, kis, lökött világomat.

2013. április 25., csütörtök


Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni. 

Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, mikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.

Azt mondtad, te is érzed ugyanazt a dolgot, hogy te is vonzódsz hozzám, hogy te sem vagy boldog. Hogy te is furcsának találod, hogy amikor más csókol, a szíved majd kiugrik, pedig épp rám gondol.

Ez volt a védjegyem: keménynek maradni, mindenáron. Úgy éreztem, ha csak apró jelét mutatom a gyengeségnek, ha hagyom meginogni a sziklaszilárd eltökéltségem képét, elveszek.

2013. április 23., kedd


- Mi az, ami ön szerint hiányzik a mai nőkből?
- A gerinc hiányzik. Nincs tartásuk, önbizalmuk, büszkeségük. Prostituálódnak a belső bizonytalanság miatt azért, hogy megkapják a szeretetet. Meg akarnak felelni másoknak nem önmaguknak, hogy elfogadják őket. A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő! 
-Csernus Imre

2013. április 22., hétfő


Azt hiszem csak mindannyian akarunk egy olyan embert, aki bármit megtenne azért, hogy visszatartson minket attól, hogy lenyeljünk egy üveg tablettát.


Nyakig benne voltam a szerelemben. Tudod, hogy miről beszélek? Az a fajta szerelem, amikor a nap igazából süthetne egész nap, de az se lenne baj, ha nem sütne, mert téged nem érdekelne. Az a fajta szerelem amitől a medencébe akarsz ugrani decemberben. Az a fajta szerelem amitől táncolni akarsz az esőben.

2013. április 21., vasárnap

A szerelem (...) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.