Kicsit egyedül érzem magam, nem mintha nem vennének körül barátok és nem nevettetnének meg, de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan, minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. nem tőr le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem, hogy mi is hiányzik, az ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem, tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját, kis, lökött világomat.