A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.

Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé.

Nem azért bocsájtunk meg, mert aki megbántott ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak, valahányszor eszünkbe jut, mit művelt velünk.

Ez a bajom az emberekkel. Ha megérzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem, átnézek rajtuk. Nem teszek erőfeszítést, mert tudom milyen idegesítő, amikor valaki lebzsel körülötted, de te nem szeretnéd. Félek, hogy én leszek az "az idegesítő személy". Helyette eltűnök és lerombolok mindent. Talán csak túlreagálom, de inkább leszek magányos, mint nem kívánt ember; de a végén ez a kettő ugyanaz.

Mindig lesz egy ilyen ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást , hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig mikor írt neked, rád nézett, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni.

Minden fiú akar egy jó lányt, aki csak az ő kedvéért rossz, és minden lány akar egy rossz fiút, aki csak az ő kedvéért jó.

Kedves család, csak mert nevetek, miközben egy üzenetet olvasok, az még nem jelenti azt, hogy flörtölök valakivel.

- Szia
- Ne. Ne beszélj velem. Csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit? Érzéseket. Az én kibaszott érzéseimet irántad, szóval hagyd abba és ne beszélj velem, mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra megtetszel.

Csináltad már azt valaha, hogy visszagondolsz minden időre, amit valakivel töltöttél és csak lejátszod a fejedben újra és újra és keresed az első jelét a bajnak?. .

Egy lány, nem számít mennyire sokszor tagadja, de örökre emlékezni fog minden részletre, minden pillanatra, az emlékeinek minden darabjára, amit hátrahagytál neki. Nem számít, mennyire próbál felejteni, ez mindig ott lesz.

A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled. Keresed a régi üzeneteit, szép szavait, de helyettük már csak a gyanús mondatok kusza halmazát látod. A 'szeretlek'-ek már csak automatikus, elcsépelt szövegnek tűnnek. A jelek, amik azelőtt is ott voltak, csak most válnak láthatóvá. Észreveszed az igaznak hitt üzenetei mögött a hazugságokat. A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled, sőt, nem is érdekelted soha.

Vannak pillanatok az életben, amikre örökké emlékezni fogok. 

Nem azért, mert fontosak voltak, hanem mert akkor itt voltál.

Sokkal nagyobb tisztelet fog övezni, ha nem hagyod, hogy kiégessenek, és nem jössz össze minden jöttmenttel. Mert akkora divat, hogy hetente új faszi, de a hátad mögött meg ostoba kurvának hívnak. Ezt hallom mindig, hogy a legjobb barátnők egymásba tuszkolják, hogy milyen menő, holott megvetendő életforma, a szánalmas lányok üldözésmániája miatt kialakult divat. Hidd el nekem, sokkal jobban fogják érted kapkodni a fejüket, ha látják, hogy nehezen megkapható vagy! És így az életedet sem dobod a kukába.

Vannak fiúk, akik sajnos akármennyire próbálkoznak, nem tudnak megnevettetni, lefoglalni, még csak egy percre sem.És ott vannak azok a fiúk is, vagyis inkább csak egy, aki bármikor képes megnevettetni, elfeledtetni a gondjaimat, akár órákra is.Srácok, ez nem arról szól, hogy mennyire vagytok kedvesek, hanem arról, hogy mi mit érzünk irántatok!

"Nem tudom","Semmi" Ezt mondom mindenre, amiről nincs kedvem beszélni.

 Minden másnapra jut egy olyan gondolat, hogy úgy érzem elvesztem. .

  Dőlj hátra lassan. Engedj közel. Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.

Eddig jobban akartalak szeretni, mint most.. most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert érzem, ha elveszítelek, belepusztulok.

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!    

                  I'll never be good enough . . 

Csak egy romantikus tahó, egy pali a sok közül, egy saját kis sztorival a világ elől menekül.

Egy szál cigaretta volt a kezében, úgy sétált végig az utcán. Arcáról lepattogott minden érzelem, mégis erős szomorúság ült a szemében. Szét se nézett,lelépett a szürke betonútra .Nem féltette az életét. Átsétált lassan, nagy lélegzetvételeket vett majd elmosolyodott. Nem szívből jött, sima arcmimika volt. De neki jól állt. Szebb volt így. Erős nő volt. Nőies. És túl büszke a boldogsághoz.

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.

Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel, nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember.

Talán csak azért ilyen érzéketlen, mert még nem találkozott azzal, akit szeretni tudna. .

 Itt vagy mellettem,más nem számít, 

                        Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.

Találkozol egy fiúval, hanyatt esel tőle, majd miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Gyakori eset. Aztán amikor már kezded feladni a reményt, egy ritka és hihetetlenül szerencsés pillanatban találkozol majd az emberrel, aki megváltoztatja az életed. Akiből sohasem elég, és nem számít, mennyi idő telt el, és hogy már az összes hibáját ismered, még mindig hanyatt esel tőle. Ez a szerelem. A többi mind csak gyenge utánzat. 

Nagy tervek kettőnknek, mégsem lesz Te meg Én. .

 Most úgy érzem mintha minden a múltba húzna újra, könnyes szemmel fordulok el pár füstkarikát fújva..

Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.

        Tudod.. utállak. utállak, mert elfelejtettél. és tudod.. sohasem fogok megbocsátani. nem bocsátom meg, hogy hiányoztál.

A féltékenység egy roppant irracionális érzelem. .

Azt hiszem, ami a legjobban hiányzik veled kapcsolatban, hogy te elérted, hogy úgy érezzem, végre valaki akar, mintha az összes ember közül, akikkel találkoztál eddig, csak velem akartál volna lenni. És azt hiszem ez az oka annak, hogy ennyire beléd szerettem, mert olyan jó érzés volt, hogy valaki akart engem, de ami még fontosabb, jó érzés volt, hogy valaki olyan akart engem, mint te.

A várakozás egy nagy szívás. Főleg amikor tudod, hogy akire vársz, az sosem fog visszajönni.

Legtöbbször elfogadom, hogy egyedül vagyok, de néha amikor nézek egy filmet, vagy olvasok egy könyvet, amiben szerelmes történet van, vagy amikor szerelmeseket látok, amint éppen megfogják egymás kezét, vagy csókolóznak, ráébredek, hogy még csak nem is fogadom el, hogy egyedül vagyok, hisz nem akarok egyedül lenni. Azt hiszem azt próbálom elmagyarázni, hogy jó lenne, ha megtapasztalnám ezt a 'szerelem'-nek nevezett dolgot. Akármi is ez a 'szerelem'.

- Miért csinálod mindig ezt velem?
- Micsodát?
- Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.

Ha tényleg igazi ribanc lennék, akkor pokollá változtatnám az életedet, de helyette csak ülök majd és nézem, ahogy te magad teszed meg.

Amikor fiatal vagy, semmi más nem számít. Amikor találsz valamit, ami érdekel, akkor az lesz a mindened.

- De miért vagy ilyen pesszimista?
- Tudod, vannak akik úgy születnek, hogy arról írnak a naplójukba, hogy egy fiú rájuk nézett, meg vagyok én, aki arról ír, hogy de utána miért fordította el a fejét.

A való életben a fiúk nem rohannak vissza hozzád az éjszaka közepén, és nem surrannak be az ablakodon. Csak ott hagynak és aztán többet egy szót sem szólnak hozzád.

Ő nem a barátom, de szeretem a mosolyát, a nevetését, az öleléseit, az üzeneteit, és egyszerűen csak szeretek vele lenni. Azt hiszem nem belé vagyok szerelmes - hanem abba, akik együtt vagyunk.

Nem gondolod, hogy kibaszott nagy őrültség, amikor egy srác azt mondja neked: " Majd meglátod. Jön majd egy fiú, aki szeretni fog." Miközben az egyetlen, akit akarsz, hogy szeressen, az ő maga?!

Az normális, ha hiányzik valaki, amikor egyedül érzed magad, és magányos vagy. De hiányolni valakit, amikor elfoglalt vagy, és jól szórakozol, az az igazi szeretet..

Fura dolog ez a vonzódás. Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet, de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz, életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből. 

Amikor úgy gondoljuk , hogy nem illünk egymáshoz , csókolózunk , és olyan közel leszünk , hogy nem látjuk a különbségeket. 

Azt hallottam, hogy te egy játékos vagy. Szóval játszunk. Beszélgessünk. Veszekedjünk. Beszéljünk 24-ből 7 órát. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket mindennap. Sétáljunk együtt. Adjunk egymásnak beceneveket. Lógjunk egymás barátaival. Randizzunk. Telefonáljunk egész éjszaka. Fogjuk egymás kezét. Csókolózzunk és ölelkezzünk. És hogy ki esik először szerelembe? Az veszít..

- szeretsz? - nem tudom. - miért nem? - nem vagyok biztos. - kételyek? - azok. - akkor mit érzel? - ez bonyolult. néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. néha ellöklek, mert félek. megijedek tőled, pedig nem bántasz. néha futnék veled akármeddig, akárhova, csak hogy együtt lehessünk. néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert el

vársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. a szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok.. néha utálom, ahogy kinézel. de ezt se mondom soha. a lényed kárpótol mindenért. nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. lehetne egyszerű, de nem.. ez bonyolult. - akkor szeretsz? - azt hiszem. .

Sorry! I'm not Rihanna. I don't love the way you lie.

Csak abban csalódhatsz, akitől vártál volna valamit. .