Huuuu..... iszonyat régen volt új bejegyzés, de nagy öröm töltött el mikor megláttam, hogy még így is vannak napi olvasóim! nagyon sokszor próbáltam írni valamit az érzelmekről az élet "nagy" dolgairól, de sohasem sikerült csak últem a laptopom előtt és lestem ki a fejemből....félbehagyott sorok kószáltak mindenfele. Elég érdekes volt az elmúlt évem, hol nagyon boldog, hol pedig mérhetetlenül szomorú és csalódott voltam. Nem tudtam mit írhatnék, minden túl sok volt...DE most úgy érzem megértek bennem a dolgok és képes vagyok újra írni! 

Mikor azt érezzük, minden rendben van és helyén van az életünk, történik valami. Egy veszteség amin nem tudunk túllépni egész életünkben. Egy csalódás ami egy világot tör össze bennünk. Apró dolgok egybetömörülése végül ahhoz vezet, hogy az ideg összeroppanás szélén találjuk magunkat az ágyon fekve már negyedik napja a saját könnyeinkben úszva. Nehéz tovább lépni, nehéz szembesülni a fájdalommal amit okoztak nekünk és azzal, hogy miért tették?!... Mikor már ezredszerre is elhangzik bennünk a kérdés elkezdünk gondolkodni más dolgokon is a következő lépésekre, a legjobb döntésekre. Mindig is ésszerű döntéseket hoztam, világ életemben mindaddig míg meg nem jelent egy személy az életemben akibe szerelmes lettem...onnantól mintha elvágtak volna. Hiszem, hogy nem mindig az ésszerűség a legjobb dolog, hogy nagyon sokszor igenis  szívünkre kell hallgatnunk. Ne az elvárásoknak feleljünk meg, ne úgy csináljuk mint mindenki más, hanem úgy, hogy NEKÜNK jó legyen. Én a szívemmel döntöttem és az új esélyféle utat választottam. nem bántam meg! Van az a szeretet ami örökre szól, amit egy-két ballépés nem tehet tönkre, ami akkor is működik mikor a legnagyobb hiba van benne...két ember kell egy kapcsolathoz..két ember akik szeretik egymást..akik adni és kapni egyaránt szeretnek..akiknek a másik fél boldogsága a legfontosabb és akik megjavítják nem eldobják maguktól a kapcsolatot.